A videojáték egyedül is remek szórakozás a gyerek számára, ám a családdal együtt játszható játékok szerepe is felbecsülhetetlen a nevelés és a fejlődés során.

Miért jó együtt játszani a gyerekkel?

• A játék egyben szocializációs folyamat is. Az együtt játszás segítséget jelent a gyereknek, hogy megtalálja a helyét a családban, szorosabbra fűzze kapcsolatát a családtagokkal.
• Alkalom a kötetlen, szórakoztató együttlétre. A játék olyan idő lehet, amikor valóban együtt vagyunk, közösen csinálunk valamit. Aktív tevékenység, tehát behozhatatlanul előnyösebb, mint a passzív tévénézés.
• A közös videojátékozás informatív tartalmú. A játék során fény derülhet rá, hogy gyermekünk hogyan kezeli a kudarcélményeket, miként ad hangot örömének, hogyan működik együtt a játszótárs családtaggal.

Ez lehetőség a szülőnek, hogy átlássa, milyen irányban kell fejleszteni a gyereket. Ha azt látjuk, hogy gyermekünk kudarctűrő készsége fejletlen, akkor támogathatjuk önértékelését, elmondhatjuk neki, hogy nem kell tökéletesnek lennie, hibázhat, ez természetes dolog.

Fontos információ az is, hogy a gyerek ki meri-e mutatni az indulatait. Ha úgy látjuk, hogy nem, akkor bátorítsuk rá, hogy mutassa ki, amit érez.

• A közös játék meghitt hangulatot, oldott légkört teremt. Ebben a gyerek biztonságban érzi magát, őszintébb lesz, szívesebben osztja meg gondolatait a szülőkkel. Ha együtt játszunk, akkor idővel azt tapasztaljuk, hogy a gyerek közlékenyebb lesz, szívesebben támaszkodik ránk, jobban bízik bennünk. Ez különösen kiskamasz korban előnyös!
• Alkalom a szülőnek a példamutatásra. Megmutathatjuk a gyereknek, hogy mi is veszítünk, ügyetlenek vagyunk. A kudarchelyzetben mutatott szülői viselkedés példa értékű a gyerek számára. (Pl. előnyös megmutatni, hogy bosszant minket a saját ügyetlenségünk, de nem tulajdonítunk ennek nagyobb jelentőséget, megpróbáljuk még egyszer).
• A gyerek önbizalmának fejlődése szempontjából nagyon értékes, hogy időnként még anyukáját/apukáját is le tudja győzni a játékban. Van valami amiben Ő a legjobb, amiben még a szüleit is túl tudja szárnyalni. Vigyázzunk, szánt szándékkal ne hagyjuk nyerni a gyereket, mert ezt biztosan észreveszi! 

A videojátékok remek kikapcsolódást jelentenek a gyereknek, a szülőnek pedig a közös játék lehetőségét adják meg.

Időnként azonban előfordulhat, hogy a választott játék nem megfelelő a gyermek számára, akár az életkoránál fogva, vagy egyszerűen csak „ügyetlen” még, nincs türelme hozzá, frusztrálja. Ilyenkor a gyerek nem ér el sikerélményt a játékban, dühös lesz, sír, türelmetlenné válik.

Mit tehet ilyenkor a szülő?

A legfontosabb, hogy megértsük, miért játszik a gyerek. A videojáték az egyik módja a kreativitás és a szabadság megélésének. A gyerek megtapasztalja, hogy ügyes, a jó játék sikerélményt nyújt számára.

Ha azt tapasztjuk, hogy a gyerek frusztrálttá válik egy játéktól, akkor a következőket tegyük:

• Vizsgáljuk felül, hogy valóban a korosztályának megfelelő játékot vettük-e meg. Lehet, hogy népszerű a játék, de a gyerek még nem elég türelmes hozzá, a felülete áttekinthetetlen számára, nem érti a szabályokat.
• Próbáljuk ki mi magunk is a játékot - lehetőleg olyankor, amikor a gyerek nem látja – és a tapasztalatok birtokában gondoljuk végig, hogy illik-e a játék gyermekünk korához, karakteréhez.
• Ha a gyerek még „kicsi” a játékhoz, akkor beszéljük ezt meg vele őszintén, és tegyük el későbbre a játékot.
• Ha a játék megfelelő, akkor játsszunk a gyerekkel közösen! Mutassuk meg a gyereknek, hogy mi is ügyetlenek vagyunk, de ez nem zavar különösebben, hiszen van idő rá, hogy kitapasztaljuk a játékot.
• Egyúttal beszélhetünk a gyereknek arról is, hogy minden sikerélményt egy folyamat előz meg, ami tele van buktatókkal, tapasztalatokkal, egyfajta tanulás, amihez hozzátartozik a kudarc is. Mondjuk el neki, hogy nem kell elsőre tökéletesen végigjátszania a játékot.
• Jól jöhet egy barát, aki már játszott az adott játékkal és meg tudja osztani a gyerekkel a tapasztalatokat. A korosztályából érkező segítség felbecsülhetetlen értékű, ráadásul támogatja a barátságok kialakulását is.

A legfontosabb, hogy soha nem büntessük a gyereket az indulataiért. Tudnia kell, hogy lehet dühös, vagy elkeseredett. Kezeljük természetesen az indulatok megjelenését! Az ilyen helyzet alkalom rá, hogy beszéljünk neki a saját érzelmeinkről. Pl. hogyan szoktunk mi viselkedni kudarc esetén. Mondjuk el, hogy felnőttként is néha dühösek vagyunk, de megpróbáljuk megoldani az adott problémát. Így a frusztráció remek alkalom lesz a gyerek tanítására. 

DISNEY INFINITY

PEGI 7+

A játék cselekménye: Rendhagyó játék, széleskörűen alakítható történettel. Az alapcsomagban három játékfigura található. A mesehősöket egy portálon keresztül küldhetjük be a játékba, Játékszett módban feladványokat oldhatunk meg velük, kalandokban vehetünk részt. A Toy Box-ban, pedig egyedi világokat hozhatunk létre, építhetünk, maximálisan kihasználhatjuk kreativitásunkat. Ennek köszönhetően teljesen egyedi játékmódot alakíthatunk ki. Munkánk eredményét online módban megoszthatjuk a barátainkkal is, így még nagyobb a sikerélmény. A szereplők képességei bővíthetőek, alakíthatóak. Csak az alapcsomag is remek szórakozás, de idővel bővíthetjük a készletet újabb szereplőkkel, történetekkel, így csak a képzelet szabhat határt saját történetünknek.

Értékelés: A játék arra tanítja a gyereket, hogy szabadon és kreatívan használhatja a fantáziáját. Segít megtanulni, hogyan lehetséges a sémákból való kilépés és egy-egy bevált forma újragondolása, továbbfejlesztése.

Nagy lehetőség, hogy a játékban építhetünk, ami a kisebbeknek és nagyobbaknak is élvezetes. Fejlesztő jellege elvitathatatlan, végre nem egy sima lövöldözős, vagy autóversenyes játék előtt ül a gyerek, hanem használja a fantáziáját és a kreativitását is.

A gyerek szemével nézve a fő vonzerő éppen a saját világ megteremtésének, megépítésének a lehetősége lesz. Minél szabadabb mozgásteret ad egy játék a kreatív alkotásra, annál jobb, szórakoztatóbb.

A grafika és a hangulat remekül illik a mesehősök által szimbolizált világhoz. A karakterek kedvesen, humorosan ábrázoltak, a látványvilág színes és szemet gyönyörködtető.

 Pozitívumok: A játék vonzereje éppen az újszerű megközelítésben rejlik. A legfőbb újdonság a játék alakíthatósága, képlékenysége. A szereplők adottak, de a karakterek a gyerek saját szájíze szerint új képességekkel ruházhatóak fel. Újabb szereplők beszerzésével (az alapcsomagban három hőst találunk, úgymint Jack Sparrow kalózkapitány, Sulley a Szörny Egyetemből, és Mr. Irdatlan a Hihetetlen családból), újabb történeteket gyárthatunk, új karakterekkel. A különböző mesék által hozott sajátosságok a Toy Box-nak köszönhetően „mixelhetőek”, vagyis Jack Sparrow kapitány mostantól fogva összehozható a Hihetetlen család tagjaival. Világunk építését megoszthatjuk három jó barátunkkal, együtt munkálkodhatunk, alkothatunk.

 Ajánlott: Mindenkinek ajánlható a játék, jellegénél fogva nem kell tartani attól, hogy a gyerekekre bármilyen módon negatív hatással lenne. A Játékszett kisebb gyermekeknek is való, a Toybox és az igazán kreatív fejlesztés a nagyobbakat is szórakoztatja. A nagyobbaknak remek lehetőség a szülővel együtt egy kis múltidézésre, a közös játék visszahozhatja a régi mozi élményeket. Ezt továbbgondolva alkalmunk lehet rá, hogy nagyobbacska gyermekünkkel együtt újra megnézzük a Hihetetlen család, vagy Jack Sparrow kalandjait.

A játék akár a felnőtteknek is remek szórakozás lehet egy nehéz munkanap után, vagy közös időtöltés a gyerekkel. A közös építés különösen jó alkalom a kapcsolat fejlesztésére.

 Erőszak megnyilvánulások, fegyverek, amit a játék során használni lehet: A játékban nincs olyan fajta erőszak, ami negatív hatással lehetne bárkire is. Van viszont benne bőven humor, a hangulata rendkívül kedves, méltán a mesehősökhöz. 

A videojáték gyakran „mumus” a szülők szemében, üldözendő tevékenység, melyet korlátozni kell.

 Érdemes szem előtt tartani az előnyöket is, így talán egy kicsit más képet kapunk a játékról.

Bizonyított tény, hogy a jól megválasztott játék növeli a kreativitást, elősegíti a döntési képesség kialakulását, stimulál bizonyos agyi folyamatokat, fejlesztésként is alkalmazható.

 Mégis talán az egyik legnagyobb előnye, hogy segít a gyereknek kiépíteni és fenntartani a kapcsolatait, sőt az új barátságok megkötésében is nagy segítség.

 Nézzük közelebbről a szocializáció és a videojáték kapcsolódását. A gyerek számára a kapcsolatok kiépítésének lehetősége egyfajta „gyakorlópálya”, ami abban segít, hogy felnőttként elhelyezhesse magát a világban, képes legyen kapcsolatokat kötni és fenntartani. Ennek mikéntjét gyermekkorunkban kell alaposan begyakorolnunk.

• Fontos, hogy a játék, ezen belül a videojáték a gyereket a kortárs csoporthoz való tartozás érzésében erősíti meg. A hasonló korúak közé való beilleszkedés életfontosságú, hiszen a gyerek e nélkül kirekesztettnek érzi magát.
• Ne felejtsük el, hogy a játék elsősorban társas tevékenység, vagyis általában csoportokban történik a folyamat.
• Felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy a gyerek megtanulhatja, hogyan kell új kapcsolatokat kötni, új barátokat szerezni.
• Megerősödik a csoporthoz tartozás érzése (azonos játékot játszók köre), ami később jól jön a gyereknek, hiszen idejekorán megtanulja, hogy azonosítsa magát egy közösséggel.

 A szülő segítheti a gyereket, ha hajlandó megismerni az új barátokat, akiket a gyerek a közös játék során ismert meg. Így a szülő is kiveszi a részét a kapcsolatépítésből, támogatásával, odafigyelésével.

Áron édesanyja párkapcsolati gondok miatt járt hozzám terápiás ülésekre. Gondjai voltak a magánéletében, figyelmét főleg a kapcsolati sikertelenség kötötte le. Áronnal nem voltak problémák, átlagosan teljesített az iskolában, nem volt szükség tiltásokra, vagy fegyelmezésre. Az anyuka bejárt a szülői értekezletekre, és figyelemmel kísérte a gyerek tanulmányi előmenetelét is. Nagy beszélgetések nem zajlottak ugyan közöttük, mert az anya lelkileg, szellemileg leterhelt időszakát élte, nem tudott elég érzelmi energiát fordítani a gyerekre. Megelégedett azzal, hogy látszólag minden rendben van, nem volt kapacitása közös időtöltésre. 

Áron 14 éves volt, amikor egy szülői értekezleten kiderült, hogy a gyerek korántsem olyan együttműködő és jó magaviseletű az iskolában, mint azt az anya hitte. Alkalmanként agresszívan viselkedett, irányítani akarta a társait. Mivel az anyának fogalma sem volt róla, hogy mivel tölti a szabadidejét, vagy kivel barátkozik, így ennek kontrollálása sem valósulhatott meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy a gyerek olyan iskolai klikkhez csatlakozott, ahol divat volt a kisebbek, gyengébbek kizsákmányolása, megalázása, és olyan játékokkal töltötték az idejüket, amelyek agresszivitásra neveltek.

Tanulva a történtekből, az anya beszélgetéseket kezdeményezett Áronnal, megkérdezte a barátairól, időtöltéseiről. Kiderült, hogy Áron mindössze tartozni akart valahová, és a játékok, amelyekkel játszott nem is annyira voltak vonzóak számára, egyszerűen csak ez volt a trendi a barátok között. Elmondta édesanyjának, hogy jobban szereti a konstruktív, építéssel foglalkozó játékokat, ami mozgásteret ad a kreativitásának is. Az eset után az anya és a gyerek között beszélgetések alakultak ki, ami Áronnak is nagy nyereség volt, hiszen volt kihez fordulnia tanácsért, útmutatásért.

Kamasz gyermekünk nevelése kívánja meg a legtöbb odafigyelést, diplomáciai érzéket, türelmet. Ebben az életkorban már semmire sem megyünk tiltásokkal, ha megpróbáljuk, akkor merev ellenállás, vagy hazudozás a válasz a gyerek részéről. A dac a végletekig elharapózhat a gyerek viselkedésében, és minden tiltás csak olaj a tűzre.

Mégis mit tehetünk, hogy jó irányba terelhessük a gyerek fejlődését?

Ne tiltsunk keményen, ellentmondást nem tűrően! Ez ellen a gyerek biztosan fellázad, és a legtöbb esetben kiprovokálja a vitákat, veszekedéseket.

Mutassuk ki, hogy érdeklődünk a problémái iránt, megérjük Őt!

Ha nem veszítjük el a gyerek bizalmát, továbbra is barátjának tekint minket, akkor már nyert ügyünk van! Így biztosan hozzánk fordul, ha bajban van, nem máshol keresi a megoldásokat. Információkat szerezhetünk a barátairól, időtöltéseiről. Ez megadja a lehetőséget, hogy finoman, diplomatikusan befolyásolhassuk a döntéseit.

A legfontosabb, hogy a gyerek érezze: akkor is elfogadjuk Őt, ha undok, lázadozik, helytelenül viselkedik. Akkor is helye van a családban, szeretve van, ha rossz napja van, és semmi kedve az elvárásaink szerint viselkedni.

Ha a gyerek bízik bennünk, akkor megengedi nekünk, hogy kivegyük a részünket a szórakozásaiból, és ez vonatkozik a videojátékokra, vagy más egyéb kedvtelésekre is.

Fontos, hogy ne éljünk vissza ezzel: a gyereknek ebben az életkorban már szüksége van a magánéletre, tartsuk tiszteletben, ha magára zárja a szobája ajtaját, vagy a barátaival beszélget, játszik!

Ha nem szembesítjük a gyereket lépten, nyomon tiltásokkal, szabályokkal, hanem megbízunk benne és szabad levegőt hagyunk neki, akkor jogot ad nekünk rá, hogy kifejezzük a véleményüket a szórakozásaival, barátaival kapcsolatban. Megfogalmazhatjuk, hogy mi az, amit helytelenítünk és miért nem tartjuk jónak. Mindezt egy baráti hangulatú beszélgetés formájában érdemes megtennünk. Egyúttal azt is megfogalmazhatjuk, hogy figyelünk rá és fontos számunkra.

Természetes, hogy mindezek mellett kamaszkorban is fontosak a keretek, szabályok. A gyereknek tisztában kell lennie azzal, hogy mi az, amit már végképp nem tűrünk el, túlmutat az alku határain. Egészséges lelkű gyerek nem lépi át ezt a határt, hiszen számára is fontos a szülői elfogadás és az oldott, nyugodt légkör. Szüksége van a biztonságos háttérre az első szárnypróbálgatásaihoz. 

A kiskamaszkor a szülő számára is nehéz időszak, együtt kell átvészelni a gyerek hangulatingadozásait, fokozott érzékenységét. Ebben az életkorban a drasztikus tiltással már semmire sem megyünk, mert legtöbbször dacot, ellenkezést vált ki.

Ha egyensúlyt szeretnénk találni a játék és az egyéb tevékenységek között, akkor a legjobb, ha törekszünk rá, hogy tartsuk a határokat, de engedjünk is. Idővel sikerülhet kialakítani egy harmonikus egyensúlyt a játék, sport és a tanulás témájában. Akkor járunk sikerrel, ha figyelünk a gyerek időbeosztására, és nekünk is van időnk néha odaülni a gyerek mellé és segíteni neki a tanulásban, vagy éppen alkalom nyílik a közös játékra.

A játékot időnként használhatjuk jutalmazásként is egy-egy jobb iskolai eredmény elérése után, de nem ideális, ha ez rendszeressé válik. Ha a gyerek mindig jutalmat kap a tanulásért, akkor nem magáért a siker élményéért tanul majd, hanem a jutalomért.

A kiskamaszkor feszültségeit oldhatja, ha időnként mi is kivesszük a részünket a gyerek szórakozásaiból. Odaülhetünk hozzá és játszhatunk együtt a játékkal. Ezzel megmutatjuk, hogy érdekel minket, hogy milyen kedvtelésekkel üti el az idejét. Ez tiszteletet kelt a gyerekben és megkönnyíti a napi kapcsolattartást.

Idővel felmerülhet a probléma, hogy a gyerek olyan játékkal játszik, ami nekünk nem tetszik, fenntartásaink vannak. Beszéljünk a problémáról, de tapasztalatok nélkül ne ítéljük el a játékot. Itt is beválik, hogy mi magunk is kipróbáljuk a játékot. Mindezek után megbeszélhetjük a gyerekkel az aggodalmainkat, de a rugalmasság fontos. Ha úgy látjuk, hogy a játék nem kelt félelmet a gyerekben, nem látunk rajta negatív változásokat, akkor nincs miért aggódnunk.

Kiskamasz korban a barátságok különösen nagy személyiségformáló erővel bírnak. Ha tudjuk, hogy a gyerek barátai milyen játékokkal játszanak, akkor nagyjából azzal is tisztában leszünk, hogy milyen trendekhez kell alkalmazkodnunk. Biztos, hogy a gyerek játszani akar ugyanazokkal a játékokkal, amelyekkel a barátai is játszanak. A tiltás itt sem célravezető, de mindig kísérjük figyelemmel gyerekünk barátságai, kapcsolatait.

A tiltás nem mindig büntetés, hiszen hiába tiltjuk el a gyereket egy-egy játék játszásától. Megteheti, hogy a barátjánál játszik vele, és meg sem tudjuk, hogy megszegte a tilalmat. Jobb az őszinteség, fejezzük ki, hogy nem örülünk, és beszéljünk az aggodalmainkról. Minél kevesebb drasztikus tiltást alkalmazzunk. Legyenek szabályok, de alakíthatóak és rugalmasak.

Különösen a fiúknál merül fel a lövöldözős, verekedős, agresszív tartalmú játékok játszásának a problémája. Jó, ha megengedjük a gyereknek, hogy megélje nemi szerepét, - természetes, hogy fiúként ezekhez a játékokhoz vonzódik. Fontosak a keretek, határok, de engedjük meg neki, hogy kipróbálja a fiús játékokat.

Leventének sorozatos konfliktusai voltak anyukájával egy zombis játék miatt. A gyerek mindent megtett, hogy meggyőzze anyukáját, hogy már elég nagy egy ilyen játék játszásához, és egyébként is minden barátja kipróbálta már. Az anyuka egy ideig hajthatatlan volt, majd úgy döntött, hogy a gyerekkel együtt kipróbálja a játékot.

Ebből a döntésből egy jó hangulatú este született, közös játékkal. Kiderült, hogy a zombis játék korántsem olyan csúnya, mint amilyenre a szülő számított, inkább egy szimpla lövöldözős játék. Az anya elmondta a gyereknek, hogy miért nem akarta megengedni a játékot, és ez alkalmat teremtett egy beszélgetésre is.

Kiderült, hogy az anyuka nem tudja kezelni a controllert, de a gyerek örömmel megtanította játszani. Levente megélhette, hogy végre Ő is tudott tanítani valamit az anyukájának, az anya, pedig lehetőséget kapott arra, hogy együtt játszhasson a gyerekkel.

Az eset után érezhetően javult kettőjük kapcsolata, megerősödött közöttük a baráti szál, látványosan csökkentek a konfliktusok.