A videojátékok remek kikapcsolódást jelentenek a gyereknek, a szülőnek pedig a közös játék lehetőségét adják meg.

Időnként azonban előfordulhat, hogy a választott játék nem megfelelő a gyermek számára, akár az életkoránál fogva, vagy egyszerűen csak „ügyetlen” még, nincs türelme hozzá, frusztrálja. Ilyenkor a gyerek nem ér el sikerélményt a játékban, dühös lesz, sír, türelmetlenné válik.

Mit tehet ilyenkor a szülő?

A legfontosabb, hogy megértsük, miért játszik a gyerek. A videojáték az egyik módja a kreativitás és a szabadság megélésének. A gyerek megtapasztalja, hogy ügyes, a jó játék sikerélményt nyújt számára.

Ha azt tapasztjuk, hogy a gyerek frusztrálttá válik egy játéktól, akkor a következőket tegyük:

• Vizsgáljuk felül, hogy valóban a korosztályának megfelelő játékot vettük-e meg. Lehet, hogy népszerű a játék, de a gyerek még nem elég türelmes hozzá, a felülete áttekinthetetlen számára, nem érti a szabályokat.
• Próbáljuk ki mi magunk is a játékot - lehetőleg olyankor, amikor a gyerek nem látja – és a tapasztalatok birtokában gondoljuk végig, hogy illik-e a játék gyermekünk korához, karakteréhez.
• Ha a gyerek még „kicsi” a játékhoz, akkor beszéljük ezt meg vele őszintén, és tegyük el későbbre a játékot.
• Ha a játék megfelelő, akkor játsszunk a gyerekkel közösen! Mutassuk meg a gyereknek, hogy mi is ügyetlenek vagyunk, de ez nem zavar különösebben, hiszen van idő rá, hogy kitapasztaljuk a játékot.
• Egyúttal beszélhetünk a gyereknek arról is, hogy minden sikerélményt egy folyamat előz meg, ami tele van buktatókkal, tapasztalatokkal, egyfajta tanulás, amihez hozzátartozik a kudarc is. Mondjuk el neki, hogy nem kell elsőre tökéletesen végigjátszania a játékot.
• Jól jöhet egy barát, aki már játszott az adott játékkal és meg tudja osztani a gyerekkel a tapasztalatokat. A korosztályából érkező segítség felbecsülhetetlen értékű, ráadásul támogatja a barátságok kialakulását is.

A legfontosabb, hogy soha nem büntessük a gyereket az indulataiért. Tudnia kell, hogy lehet dühös, vagy elkeseredett. Kezeljük természetesen az indulatok megjelenését! Az ilyen helyzet alkalom rá, hogy beszéljünk neki a saját érzelmeinkről. Pl. hogyan szoktunk mi viselkedni kudarc esetén. Mondjuk el, hogy felnőttként is néha dühösek vagyunk, de megpróbáljuk megoldani az adott problémát. Így a frusztráció remek alkalom lesz a gyerek tanítására.