Bence, a fiam, Peti osztálytársa volt. Zárkózott, csendes kisfiú, talán túlságosan is jól viselkedett. Harmadikosok lehettek, amikor karácsony előtt átjött a család egy kis baráti beszélgetésre. Az anyuka elmesélte, hogy Bence nem játszhat a számítógépen, - még akkor sem, ha a játékban rajzfilmszereplők szerepelnek. Persze kólát sem ihatott soha, de még a szaloncukrot sem kóstolhatta meg, mondván, hogy az egészségtelen. Ellenben minden nap úszni vitték, ezen kívül zenei jellegű különfoglalkozásokra is. A gyerekről ordított, hogy kirekesztettnek érezte magát, talán az anyuka átgondolhatta volna, hogy a saját merev korlátait erőlteti-e rá, vagy hagyja, hogy megtalálja a helyét a korosztályában.

 Az eset tanulsága, hogy a nevelés során érdemes a szülőnek őrizkednie a túlzásoktól. Általában nem válik be a túlzott engedékenység, de a túlságosan kemény szigor sem. A tapasztalat azt mutatja, hogy többgyermekes családokban már „kijárt utak” vannak az egészséges arány megtalálására. Játszhat a gyerek számítógépes játékokkal, de mégsem jellemzőek a túlkapások. Az arányokat nehezebb megtalálni az egykék családjaiban, hiszen itt minden figyelem az egyetlen gyerekre irányul, és a szülők is hajlamosabbak túlzásokba esni.

A legelőnyösebb, ha egy középutas megoldást próbálunk meg kialakítani. Megengedjük a gyereknek, hogy bizonyos korlátok között, de játszhasson a játékokkal, amelyekkel a kortársai is, megoszthassa velük a kedvteléseiket. Mindenképpen kerüljük az olyan tiltásokat, amelyek a gyerekben a kirekesztettség érzését kelthetik. És a legfontosabb: bízzunk meg a gyerekben! Segítsünk neki, hogy egészséges, túlzásoktól mentes értékrendet alakítson ki!