A kiskamaszkor a szülő számára is nehéz időszak, együtt kell átvészelni a gyerek hangulatingadozásait, fokozott érzékenységét. Ebben az életkorban a drasztikus tiltással már semmire sem megyünk, mert legtöbbször dacot, ellenkezést vált ki.

Ha egyensúlyt szeretnénk találni a játék és az egyéb tevékenységek között, akkor a legjobb, ha törekszünk rá, hogy tartsuk a határokat, de engedjünk is. Idővel sikerülhet kialakítani egy harmonikus egyensúlyt a játék, sport és a tanulás témájában. Akkor járunk sikerrel, ha figyelünk a gyerek időbeosztására, és nekünk is van időnk néha odaülni a gyerek mellé és segíteni neki a tanulásban, vagy éppen alkalom nyílik a közös játékra.

A játékot időnként használhatjuk jutalmazásként is egy-egy jobb iskolai eredmény elérése után, de nem ideális, ha ez rendszeressé válik. Ha a gyerek mindig jutalmat kap a tanulásért, akkor nem magáért a siker élményéért tanul majd, hanem a jutalomért.

A kiskamaszkor feszültségeit oldhatja, ha időnként mi is kivesszük a részünket a gyerek szórakozásaiból. Odaülhetünk hozzá és játszhatunk együtt a játékkal. Ezzel megmutatjuk, hogy érdekel minket, hogy milyen kedvtelésekkel üti el az idejét. Ez tiszteletet kelt a gyerekben és megkönnyíti a napi kapcsolattartást.

Idővel felmerülhet a probléma, hogy a gyerek olyan játékkal játszik, ami nekünk nem tetszik, fenntartásaink vannak. Beszéljünk a problémáról, de tapasztalatok nélkül ne ítéljük el a játékot. Itt is beválik, hogy mi magunk is kipróbáljuk a játékot. Mindezek után megbeszélhetjük a gyerekkel az aggodalmainkat, de a rugalmasság fontos. Ha úgy látjuk, hogy a játék nem kelt félelmet a gyerekben, nem látunk rajta negatív változásokat, akkor nincs miért aggódnunk.

Kiskamasz korban a barátságok különösen nagy személyiségformáló erővel bírnak. Ha tudjuk, hogy a gyerek barátai milyen játékokkal játszanak, akkor nagyjából azzal is tisztában leszünk, hogy milyen trendekhez kell alkalmazkodnunk. Biztos, hogy a gyerek játszani akar ugyanazokkal a játékokkal, amelyekkel a barátai is játszanak. A tiltás itt sem célravezető, de mindig kísérjük figyelemmel gyerekünk barátságai, kapcsolatait.

A tiltás nem mindig büntetés, hiszen hiába tiltjuk el a gyereket egy-egy játék játszásától. Megteheti, hogy a barátjánál játszik vele, és meg sem tudjuk, hogy megszegte a tilalmat. Jobb az őszinteség, fejezzük ki, hogy nem örülünk, és beszéljünk az aggodalmainkról. Minél kevesebb drasztikus tiltást alkalmazzunk. Legyenek szabályok, de alakíthatóak és rugalmasak.

Különösen a fiúknál merül fel a lövöldözős, verekedős, agresszív tartalmú játékok játszásának a problémája. Jó, ha megengedjük a gyereknek, hogy megélje nemi szerepét, - természetes, hogy fiúként ezekhez a játékokhoz vonzódik. Fontosak a keretek, határok, de engedjük meg neki, hogy kipróbálja a fiús játékokat.